1. |
ágy
03:05
|
|||
Hátráltat, megfékez
nem szüksége ennek az életnek.
A pillanatnyi izgalom, amit előképez:
túl sok stressz. Elvagyok nélküle.
A méregetés, a tapintás, a szagok
inkább lemaradok.
Egy családfa vége
evolúciós zsákutca
nem túlélésre termett
nem ismer meg új embereket.
Az erőviszonyok megszűnnek
ha egyoldalú minden.
Nincs szüksége másra
ez érzései rendszeres hamisítása.
|
||||
2. |
vélemény
02:28
|
|||
Hangzavarban, halmazállapot-változások
időtlen fogalmi problémák sokaságában
tömörítjük a megközelíthető megoldások válogatását
felfoghatatlan méretek szorítását.
Decentralizált a tudás
de ahány ember, annyi részleteiben változó vélemény.
Sajátom engem is bosszant
általában eltér
sosem elég alapos, hogy támadhatatlan legyen.
Így inkább játékokba menekülve
zavartalanul veszem ki részemet
amiből nem akarom.
Általános hétköznapisággal, kézen fogva
belemerülünk a mocsokba
a hasonlóak szándék nélkül biztosítják az átmeneti rendet.
És nekünk nem marad más, csak a döntés
hogy mihez kezdünk a kakofónia kalapácsával.
Én mostanában kiabálni szeretek, tudom ajánlani.
|
||||
3. |
||||
Kivonuló emberek, kényszer résztvevők
tűvel és fonállal
értelmezhetetlenségig artikulált szavakkal értenek egyet.
Az akademikus modorossag kerülője
izzó szemekkel szédülve
kimerülve köpi ki a poklát.
Alig figyelhető jelek tartják egyben.
Szót teremt magának, esténként
nem értik, de érzik, és figyelnek 15 percig.
Többen, mint egy hét alatt, a föld fölött.
Érdekesebb, amit az gondol, akit nem látsz.
Kivonuló emberek, kényszer résztvevők
tűvel és fonállal
értelmezhetetlenségig artikulált szavakkal értenek egyet.
Az akademikus modorossag kerülője
kimerülve köpi ki a poklát.
|
||||
4. |
bogarak
02:13
|
|||
Tisztán fekszem, sebekkel kelek.
Tiszteletüket teszik rajtam
a kitinpáncéllal vértezett kiskatonák.
Körbezárva éjjellátó felderítők elemeznek
veszélyt jelentek-e a létezésükre.
Hatalmas vagyok, de nem félnek
apró lépteik kivehetetlenek
az emberi fülnek.
Rajtam vannak, uralnak
lakmároznak, szeretnek
értem jöttek, értük vagyok.
Bőröm elhaló részein
tort ülnek, így lassan eltűnök.
Tisztán fekszem, sebekkel kelek.
A lepedő gyűrődéseiben rejtőzködő
törékeny, nyomtalan, éhes szemek körbevesznek.
Negyed évszázada a bogarak bekebeleznek.
|
||||
5. |
majd holnap
02:50
|
|||
Összesöprött a viharverte közösségi szellem
bezúzott kerete
a maradék kapaszkodó szálkákba
homlokkal hajolok előre.
Betarthatatlan elképzelések sorában
a kifaragottakat képviselve dolgoznának
maguktól végtagjaim.
Önállóan
felügyelet nélkül
majd holnap.
Végre hasznos lenne
egy sosem volt rendszerben
majd holnap.
Számszerűsíthető kifogások
sűrűsödő hetek
alkalmazott akarat akadályozza
az embert, az időt, a kedvet.
A radikális szabadság a felemésztő
a kényelem, a városi jólét, a látszat
hadilábon áll a szerencsétlenebb szükségével
a segítséggel.
|
||||
6. |
gerinc
02:23
|
|||
Szárad
megreped
nézünk a betonra
ki tehet róla
amiért omlik a gerincem?
Sajog, mindegy
összetartja az idegeket
gyenge, ronda
lefekszem a betonra
rám szólnak, néznek
aki ferde az ferde is marad
ki tehet róla
amiért omlik a gerincem?
Sietnek, taposnak
magabiztosak, egyenesek
távolról vádolnak
örülnek az ároknak.
A dőlésszög mértéke értelmét veszti
ha ugyanannyira tehetetlen
aki hall, figyel, bármelyik
vékony pillanatban ketté hajolhat
ha döntései súlya marad
a csigolya bánja, a medence feladja
csonthalom kopog a föld alatt
de inkább esnék itt össze
mint egyenes háttal hazudjam
végig a hátralévő éveket.
|
||||
7. |
figyelem
02:46
|
|||
Figyelem, tagadás
Ébredés után
a hírektől hallgat
tudatom, tompa
arcom beszakad.
A tegnap tragédiája
ma már egy adat a sokból
miért ne égessek fel mindent
ha annyi van az okosokból
akik pusztulást hoznak a házra
monotonon hahotázva
ingerküszöbükkel felhők
felett figyelik azt
ami nekik is kellemetlen.
Hát beszállok én is
figyelmem beváltom
az ágyam végéig
tart országhatárom.
Majd meglátjuk úgy is
ha nem lesz mit enni
ha húsodig éget a nap
ki fog majd nevetni.
|
Streaming and Download help
If you like Magyar Idők, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp